Modellek világítása múteremben 3.
A 8. képen egy illusztrációs fotót látunk. Itt is olyan fényforrások vannak, mint az előző bejegyzésnél, azonban itt más az elhelyezés. Már a vakuk viszonylag kis áthelyezése is jelentősen megváltoztatja a világítás jellegét, különösen az arcon. A bal oldali fényforrás előbbre jött, ezzel nagyobb felületet világít meg a modellen.
Ebben a világításban (6. kép) a másik oldal árnyékos, sötét. Az arc és a haj beleolvad a sötét háttérbe. Második lépésként a modell másik oldalát, pontosabban a kontúrját is meg kell világítani. Ide olyan fényformáló az ideális, amely alulra és fölülre is egyenletesen világít, vízszintesen viszont kevésbé szórja a fényt. Így ha ezt a modell mögé helyezzük, elérhető, hogy fénye csak a kontúrra menjen, az arcra ne. Ennek a célnak egy keskeny csíksugárzó felel meg a legjobban. A csíksugárzót eléggé magasan helyeztem el. Az alsó széle is a modell feje felett van. Így a haj is karakteres felső fényt kapott. Ugyanakkor nincsenek olyan határozott, éles árnyékok, mint egy spotlámpával való ellenfényes világításnál (7.kép)
Ez a csíksugárzós ellenfény egy fényértékkel erősebb, mint a másik oldalon lévő főfény. Az expozíciót a főfénynek megfelelően állítottam be. Az arc árnyékos oldala ezzel még mindig sötét. Ide egy aranyszínű derítőlapot tettem. Ezt olyan szögben kell elhelyezni, hogy a főfényt megfelelően visszaverje a modellre. Arany színének köszönhetően ez az arcfél egy kicsit melegebb tónusú, mint a másik. A világításnak az ilyen kis, szándékos színkülönbségei természetesebb hatást adnak a fényeknek. Ezután már csak a háttérre világítottam egy fényfoltot. Ehhez egy szűkítő tubust használtam. Ide olyan erős fényt kell adni, hogy a megvilágított folt 1,5-2 fényértékkel legyen világosabb, mint a háttérfelület többi, viszonylag sötét része (8. kép).
Ez a kép nyomtatásban normál fotóként használható fel. Tehát magát a képet kell körbevágni, nem lehet a figurát önmagában elhelyezni az oldalon. Ha az a cél, hogy egy újságoldalon a modell alakját a szöveg „körbefussa”, akkor a képet fehér háttérrel kell elkészíteni. Ez a megoldás a stock ügynökségeknek felajánlott képeknél is előnyös. Így többféle helyre többféle háttérrel felhasználható a felvétel (9. kép).
Ehhez nem elegendő, ha a háttér anyaga fehér színű. Ténylegesen csak akkor lesz a képen fehér, ha plusz világítást kap. Tehát a modelltől függetlenül külön fényforrásokkal a hátteret is meg kell világítani. Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra látszik. Fontos, hogy a háttérnek a képre kerülő része egyenletes erősségű fényt kapjon. A fénykülönbség maximum 1/2 fényérték legyen. Ezért két oldalról minimálisan két fényforrás szükséges. Nagyobb felületnél, egész alakos fotónál már négy vakut vagy lámpát kell használni.
A hátteret tehát túlexponáljuk. Lehetőleg annyival, hogy világossága a gép dinamikatartományának szélénél legyen. Tehát vagy a gép által is jelzett túlexpozíció, vagy ahhoz közeli érték. Nem célszerű erősebb túlexpozíciót alkalmazni. A háttérről az objektívbe érkező erős fény fátyolosodást okozhat. Ezt a hibát az is erősítheti, ha túl nagy felületet veszünk a képre a háttérből. Ezért lehetőleg szűk képkivágással dolgozzunk. Ha a háttér nem lesz teljesen fehér, akkor ezt az utómunkálat során célszerű kikorrigálni. Tehát ez a megoldás a modell megvilágításán túl még legalább két fényforrást igényel. Ez akkor is így van, ha a hátteret nem elölről, hanem hátulról világítjuk meg. Lehet a háttér áttetsző anyag, vagy eleve erre a célra gyártott fénybox. Ha elölről világítunk, akkor gondoskodni kell róla, hogy ez a fény ne menjen közvetlenül a modellre. A modellt fényterelő lapokkal vagy paravánokkal árnyékolhatjuk.
Nagymértékben befolyásolja a hatást a háttér anyaga. A legfehérebb a vetítéshez használatos gyöngyvászon. Vannak erősen fehér műanyagok. A fehér papír már nem ennyire világos. Ha nem világítunk külön a háttérre, akkor az csak legfeljebb világosszürke lesz (10. kép)
Tag:Műterem, portré, Villanófény